ÉlesztŐ7 – Celldömölk - Heti „hajónapló”
Celldömölk, 2024. január 26. – február 4.
2024. 01. 26. Visszaszámlálás indul 4....3....2
Örömmel szeretnénk bejelenteni minden kedves érdeklődőnek, hogy ma délután mind a 19 ÉlesztŐs
ifjú titánnak sikerült kiszakadni hétköznapi életéből és egymással karöltve bevenni a celldömölki
Nagyboldogasszony Plébániát (természetesen Zoltán és Isti Atya engedélyével).
A helyiek vendéglátásának köszönhetően az elkövetkezendő 10 napunk bázisául szolgáló Bencés
Kolostorban megtartottuk az első közös étkezésünket, majd beköltöztünk a ránk bízott zarándok
lakosztályra. Ezzel tehát minden készen állt ahhoz, hogy elkezdjük a várva várt missziós hét
előkészületeinek utolsó szakaszát. Kezdésként a lelkes helyi erőkkel karöltve egy szívmelengető
zenekari próbán vehettünk részt, amelyben a vasárnapi nyitó mise, valamint a csütörtöki dicsőítő
szentségimádás dalai csendültek fel. Ezt követően elfoglaltuk szállásunk kápolnáját, amelyben
reményeink szerint sok lelki töltődésre lesz lehetőségünk a közös belső idők során az elkövetkezendő
héten. Az itt megtartott esti háttérimánkban igyekeztünk letenni azokat a dolgokat, amelyek
hátráltatnának minket a missziós utunk folyamán, újra felelevenítettük víziónkat, és végül áldást
kértünk az apostoli munkánkra, valamint mindazokra, akikhez az valamilyen formában el fog jutni a
hét során. Az este zárásaként teljes egyetértésben amellett döntöttünk, hogy egy kiadós alvással
jutalmazzuk meg magunkat annak érdekében, hogy a holnapi nap folyamán teljes mellbedobással
tudjuk majd elvégezni a ránk váró utolsó simításokat. Aki nem hiszi járjon utána.
2024. 01. 27. –Már nem kell tovább számolni a napokat 3...2...1...
Csapat Helyszínek Heti programterv Előkészületek Szentlélek
Túl vagyunk a főpróbán, minden készen áll! Csapatunk a mai nap folyamán megtartotta az utolsó
egyeztetéseket is a hét programjaival kapcsolatban, és büszkén jelenthetjük ki, hogy a rátermett
szervező munkacsoportnak köszönhetően minden programtervünk elkészült (na meg persze ne
feledkezzünk meg a helyi erőkről sem, akik nélkül nem sikerült volna mindent maradéktalanul ilyen
precízen megtervezni).
A technikai dolgok megbeszélését letudva igyekeztünk lelkileg is felkészülni az előttünk álló hétre,
így a nap hátralévő részben a lelki programokra került a hangsúly. Ennek keretein belül kupaktanácsot
tartottunk a hétköznapjaink szerves részét képező kopogtatásokról, amelyben igyekszünk majd a
közösség tagjait (és minden nyitott szívű embert) személyesen meghallgatni, valamint hívni a héten
szervezett programjainkra. A megbeszélésen emellett sikerült megosztanunk egymással korábbi
tapasztalatainkat is, amelynek eredményeként újból megerősítést nyertünk abban a tényben, hogy ezzel
a törekvésünkkel valóban Isten élő eszközeivé tudunk válni. Szívből reméljük, hogy az alázattal
körülölelt meghallgatás valóban képes lesz a misszió központi elemévé válni rajtunk keresztül
Celldömölkön is.
Ezek után egy csoportos megosztásban felelevenítettük egymásnak életünk azon pillanatait,
amelyekben megbizonyosodhattunk arról, hogy Isten igenis alkalmassá tesz minket a feladatra, amit
ránk bíz, még akkor is, ha magunktól képesek vagyunk azt hinni, hogy önmagában erőtlenek és
alkalmatlanok vagyunk bizony leküzdeni az élet által elénk állított akadályokat.
Végül pedig a lelki blokk befejezéseként az előesti szentmise keretein belül meghallgathattuk Zoltán
Atya elmélkedését Krisztus tanításának továbbadásáról, amely szépen keretbe foglalta a napunk lelki
ívét, és véglegesen lezárta missziónk előkészületi szakaszát.
Élethelyzetünkből fakadóan talán azzal a párhuzammal lehetne jól szemléltetni állapotunkat, mint
amikor vizsgázni megyünk, és az utolsó este már nyugodtan fekszünk le visszatekintve az elmúlt
időszakban belefektetett munkánkra, és bízva a Szentlélek gondviselő erejébe. Másnap pedig
felkelünk, izgalomtól túlfűtve elhadarjuk a reggeli imánkat, befáradunk a vizsgáztató terembe,
kiosztják a papírt és a következő áll rajta:
I. tétel: 01.28. 10:00 gitáros szentmise - Katolikus templom
Úgyhogy, ha kíváncsi lettél az ÉlesztŐs csapat válaszára, valamint a további tételekre akkor talán már
tudod is mi az egyetlen tennivalód...
2024. 01. 28. – Az ÉlesztŐ7 megnyitotta kapuit Celldömölkön
"Ez az a nap, amelyet az Úr adott, hogy ujjongjunk és örvendezzünk." - hallatszik ki a celldömölki
Bencés Kolostor kápolnájából a 118. zsoltár szövege. Bizony, bár elsőre azt hinné a kíváncsi olvasó,
hogy a 19. századba repültünk vissza és a szerzetesek reggeli zsolozsmájától hangos a kolostor, de
nem! Ez a nap a MI napunk. A misszió kezdete. Az a bizonyos I. tétel. A találkozás pillanata.
Komolyra fordítva a szót, izgatott lélekkel vetettük bele magunkat a missziónk nyitó szentmiséjébe.
Igyekeztünk úgy jelen lenni a szentmisén, hogy mindenki hozzátegyen valamit az ünnep
kiteljesedéséhez, aminek köszönhetően az oltár körül, valamint a zenei szolgálatban is aktívan
kivehettük a részünk. Emellett pedig lehetőséget kaptunk arra is, hogy tanúságot tegyünk hitünkről,
így Bálint, Andris és Zolin keresztül élő példákkal tanúsíthattuk a Jóságos Isten jelenlétét
hétköznapjainkban. A rapocsálásoknak (értsd tanúságtétel) köszönhetően betekintést nyerhettünk
abba, hogy Andrist hogyan használta az Úr eszközül egy számára teljesen váratlan módon, hogy
Zoliból hogy lett zeneakadémista, valamint abba is, hogy mit is jelent számunkra az ÉlesztŐs lelkület.
Még a fülünkben csengtek a záródal refrénjének sorai (Minden perc és minden pillanat, Minden nyelv
és minden gondolat...), de már rohantunk is tovább, hiszen az egyik filiából is meghívást kaptunk arra,
hogy együtt ünnepeljük az Úr napját. A templomban az előző állomásunkhoz hasonlóan próbáltunk új
színt vinni az ünnepbe. Itt Isti, Álmos és Stefano ajándékozott meg minket egy-egy őszinte gondolattal
a saját útkeresésükkel, valamint személyes hitükkel kapcsolatban. Az ünnep lelki részének lezárása
után a kevésbé hasznos, azonban mindenképpen szükséges testi dolgokra helyeződött a fókusz. Így
történt, hogy a nagylelkű helyi vendéglátásnak köszönhetően egy kiadós és derűs hangulatú ebéddel
koronázhattuk meg első látogatásunkat Ostffyasszonyfán.
Ezek után, a délután folyamán meghívást kaptunk egy elsőáldozáshoz kötődő megbeszélésre, amely
keretein belül egy rövid lelki blokkal készülhettünk a leendő 51 elsőáldozó szüleinek és tanárainak.
Az elmélkedés célja az volt, hogy megerősítsük egymást az Oltáriszentség fontosságáról, valamint
arról, hogy mekkora felelősség is valójában gyermekeink hitben való nevelése. Ezekhez a témákhoz
meghallgattunk 3 gondolatindítót Cipriántól, Ábeltől és Tomitól, majd kiscsoportos beszélgetésekben
osztottuk meg egymással a saját tapasztalatainkat, gyakorlatainkat, örömeinket és nehézségeinket a
témához kapcsolódóan. Bízunk benne, hogy a saját, illetve egymás példáin keresztül sikerült a Jóisten
ránk szabott csodálatos tervét egy kicsit jobban megérteni a foglalkozás során.
Napunk zárásához közeledve kellemes meglepetés fogadott minket, hiszen újból rácsodálkozhattunk
arra, hogy milyen bőségesen üldöz minket a helyiek vendégszeretete. Bízunk benne, hogy a héten
legalább annyi örömöt fogunk tudni okozni, mint amennyi bennünket ér az ilyen fajta
figyelmességeken keresztül (de bevalljuk, hogy lehet már akkor is sikeresnek fogjuk értékelni a hetet,
ha fele vagy negyed annyira sikerül).
Végül azért még jutott idő egy rövid megosztó körre, és arra hogy az esti imában hálát adjunk a
napunkért. Aztán hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy ez az ima nem is lett olyan rövid, mert a
kápolnát valami egészen bensőséges és felemelő légkör járta át, és a dalt dal követte, amivel együtt
rejtélyes öröm és ujjongás kezdett feltörni belőlünk. Mondhatni kicsit "elszabadult a pokol"...de
találóbb lenne inkább azt mondani, hogy a Menny. Mindenesetre megindító volt látni azt, hogy a
Szentlélek mennyire jelen van közöttünk és küld minket.
2024. 01. 29. – Beolvadva a celldömölki hétköznapokba - I. Rész
Ma reggel nagy napra ébredt a kolostor átmeneti lakossága. A reggeli ima és étkezést követően ugyanis
ittlétünk alatt először vehettük nyakunkba a várost. Csapatunk nagy része a Bibliából vett példát
követve párokat alkotott és szétszéledt a város különböző részeire abban a reményben, hogy halló
szívekre lel missziós küldetésével, míg ez idő alatt az "otthon maradottak" a kolostor kápolnájában
háttérimáztak az úton levőkért.
Ennek eredményeképp a délelőtti és délutáni tevékenységünk során sok új élménnyel gazdagodtunk.
Sikerült mély beszélgetésekbe elegyednünk a helyi lakosokkal hitről, Istenről, kapcsolatokról,
Egyházról, különböző vallásokról, örömökről, nehézségekről, sérelmekről és még sorolhatnánk, hogy
hányféle érdekesnél izgalmasabb témáról. Mindemellett szórólapokat osztogattunk az utca népének és
invitáltuk az embereket a hetünk programjaira is. Külön nagy örömmel töltött el bennünket az, hogy
voltak akik felismertek minket vagy valamilyen fórumon már találkoztak velünk, így már alapból megvolt az a közvetlen kapcsolódás, amire alapozva örömteli beszélgetéssé tudtak átalakulni
megszólításaink.
Az utcai misszió szünetében a katolikus iskola menzáján futólag megismerkedtünk a város
fiatalságával is, amely azért is volt hasznos számunkra, mert a holnapi nap folyamán lehetőségünk lesz
iskolai hittanórák megtartására, így a diákok számára talán már egy fokkal könnyebben leszünk
befogadható idegenek.
Ezt a tényt csak tovább erősítette a családi délutánunk, amelyen a szülőkből, tanárokból és diákokból
alkotott vegyes csapatok mérhették össze tudásukat, ügyességüket és kitartásukat. Külön üde színfolt
volt azt megtapasztalni, hogy a résztvevők között milyen erős csapatösszhang alakult ki, amelybe
olykor-olykor még olyan különleges személyek is beolvadtak, mint Isti, vagy Zoltán Atya. A pörgős
játékok után egy kis lecsendesedés következett az Andris és a zenész csapat által összeállított esti
imában. Azok a különböző korosztályú és beosztású emberek (az óvodásoktól egészen a
nagyszülőkig), akik eddig lelkesen tekerték egymást körbe vécépapírral, ugráltak luficsomókon, törték
a fejüket a kvízkérdéseken, vagy épp tették próbára Isti és a Jánosházáról ellátogató Benedek Atya
kapusreflexeit, most együtt dicsőítették az Úr nevét, és mondtak hálaimát a közös délutánért. Andris
szavaival élve "Igazán jó lenne, ha minden napunk ilyenné válhatna, mint ez a mai".
A délutáni vetélkedő után az eddig gyerekzsivajtól hangos tornateremben az ÉlesztŐs gyerekeké lett
a főszerep. Azaz a mi csapatunké, hiszen a pakolás után még egy vérre menő levezető focimeccsel
ünnepeltük meg a jól sikerült délutánunkat, így kellően lefáradva, de ugyanakkor a játék örömétől
fellelkesülve térhettünk vissza szeretett főhadiszállásunkra.
Ezek után az esténkben egy-egy rövid élménybeszámolóban visszatekintettünk cselekedeteinkre,
amely egyfajta buzdításként is szolgált egymás előtt, valamint újra megbizonyosodtunk arról, hogy
azokhoz a dolgokhoz amik történnek velünk, és rajtunk keresztül, nem lenne elég önmagában a saját
erőfeszítésünk, hanem a Szentlélek valósággal köztünk van vezetésével és lángjával, amellyel
szíveinket táplálja.
Ezen fellelkesülve napunk zárásaként Isti atyával igeliturgiát ünnepeltünk, amelybe belefoglaltuk
mindazokat az imaszándékokat, amelyeket nap közben ismertünk fel a személyes találkozásainkon
keresztül és áldást kértünk a hét további részébe fektetett munkálkodásainkra is.
Ennek sikeréhez járul továbbá hozzá az a személy is, aki a hét további részére csatlakozott
csapatunkhoz a tegnapi éjszaka folyamán, azonban kilétét egyelőre az olvasóink fantáziájára bízzuk.
2024. 01. 30. – Beolvadva a celldömölki hétköznapokba - II. rész
Reggel 7 óra körül lehetett, amikor félálomban arra lettünk figyelmesek, hogy a konyhából hívogató
illatok árasztják el a kolostor emeleti lakosztályát. Nagy örömünkre, az amúgy sem könnyű kelést egy
kellemes meglepetés gyorsította fel, hiszen a helyi gondviselő kezeknek köszönhetően friss
péksütemények sorakoztak fel az étkezőasztaloknál. Nyilván azt mondanunk sem kell, hogy egy
valamire való egyetemista fiú számára ez egyenes út a szívéhez, úgyhogy ezzel a többletmotivációval
felvértezve állhattunk neki a napi regulánk elvégzésének. Így míg a közös reggeli Bibliaolvasás után
néhányan a katolikus iskolába siettek át, ahol a felső tagozatosok számára készültek egy rövid zenés
reggel imával, addig a többiek a péksütemények társaságában gyorsan beosztották a napi menetrendet.
A délelőtt folyamán 12 hittanórát tarthattunk a Szent Benedek iskolában, ahol a legkisebbektől a
legnagyobbakig találkozhattunk a helyi katolikus és evangélikus fiatalokkal. A rendhagyó
hittanórákon igyekeztünk tanulságos saját és bibliai történeteken, közös játékokon, imán, zenén,
színjátszáson, rajzoláson és kiscsoportos beszélgetéseken keresztül közelebb vinni a vallásos lelkületet
a diákokhoz, amelyhez külön segítségünkre szolgáltak azok az ismerős arcok, akiket már az előző napi
családi délutánon megismerhettünk. Az órákon sikerült helyenként kifejezetten mély és őszinte
megosztásokig eljutni, így az iskolát elhagyva bennünk is hála volt, hogy a sok gyermeki mosoly és
örömteli pillanat mellett mi is növekedhettünk a diákok értékes gondolatain keresztül.
Ezek után a délután első felében párhuzamosan folytatódott a városi utcamisszió és az ostffyasszonyfai
hittanos délután, ahol a közel 40 gyerekkel szintén a játéké és az imáé volt a főszerep, majd pedig a
két program végeztével közösen besegítettünk a plébániai közösségnek a templomi karácsonyfák és
jászol bontásába. Hálául pedig egy nagyon izgalmas tárlatvezetésen vehettünk részt Kati néni
jóvoltából, aki bevezette a csapatot a plébánia többszáz éves történetébe.
A közös programok zárásaként a kolostor dísztermében közös esti imával adtunk hálát az együtt töltött
időért, amelynek középpontjában a gyengeségeink, és Isten irgalmas szeretete került. A témában Doma
volt segítségünkre, aki bátor és őszinte tanúságtétellel adott példát nekünk Isten gyógyító erejének
megnyilvánulásáról. Az esti imán külön örömmel töltött el minket, hogy a plébánia tagjai mellett a
szomszédos Alsósági plébániáról is érkeztek fiatalok Tihamér Atyával, akikkel együtt az ima után még
közös játszással és beszélgetéssel zárhattuk a napot.
A mozgalmas és sokszínű programjaink kiértékelése után azonban még akadt egy fordulat a
napunkban, hiszen az előző nap érkezett vendégünk gyakorlatban is csatlakozott csapatunkhoz. Talán
nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk, hogy Török Csaba Atyáról van szó Esztergomból, aki a
csapatunkat különös gonddal figyeli és támogatja tavaly óta. A találkozás örömén felbuzdulva egy
nosztalgikus szentmisével koronáztuk meg a napunkat (hiszen tavaly ilyenkor pont az ő plébániája
esett az ÉlesztŐ áldozatául (vagy fordítva?)), amelyben lelki táplálékul szolgáltak tanító szavai a mai
evangéliumhoz kapcsolódóan. Megtudhattuk, hogy milyen jelentőséggel bír hátulról látni az Istent, és
felhívta figyelmünket a tömegben oldódás veszélyeire is.
2024. 01. 31. – Betlehemi lánggal fűtött kazánok, avagy a nap, amikor nem a miénk volt a
főszerep.
Az első 3 nap rohanása után csapatunk a mai nap nagyobb részére szabad kimenőt kapott, így a kora
esti órákig a napunk belsős beszélgetésekkel, megosztásokkal, csapatépítő játékokkal, filmnézéssel és
a környéken való sétákkal/futással/úszással telt.
Ezek után szentmisét ünnepeltünk, amelyben a mai nap szentjeként tisztelt Bosco Szent Jánosról
emlékeztünk meg Zoltán Atyával, aki elmélkedésében párhuzamba állította a szent és kis csapatunk
tevékenységét, amit nagy megtiszteléssel fogadtunk.
A szentmiséről átsétálva a kolostorba következett a nap fénypontja, az Andris és Panni által szervezett
'Szólj be a (kis)papnak!' névre keresztelt kerekasztal beszélgetés, amelyben mindenki szabadon tehetett
fel anonim kérdéseket a jelenlevő atyáknak. A vidám, de ugyanakkor mély hangulatú este alatt az
egész Egyházra vonatkozó kérdésektől, egészen a papok titkos életéig terjedtek a keményebbnél
keményebb kérdések. A górcső alá vett meghívottak azonban kitűnően állták a sarat, és a közel 80
jelenlévő választ kaphatott mind hétköznapi, mind pedig egészen mély és elvont kérdésekre. Többek
között elmélkedtünk a társadalomból kirekesztettekről, vegyesházasságokról, gyónásról, a papok
hétköznapi nehézségeiről, káros szenvedélyekről, valamint arról is, hogy hogyan lehet a betlehemi
lángot a lehető legegyszerűbben megőrizni otthonainkban. A közösségben rejlő erőt mi sem mutatta
jobban, mint hogy a hívek és a papok teljesen közvetlenül tudtak egymáshoz állni a program
lebonyolítása alatt. Bízunk benne, hogy az eseményen tapasztaltak a jövő egyházának is egyik nagy
erősségét tárták fel előttünk kicsiben az este alatt.
Az eseményt rövid társalgás követte, amelyben a baráti beszélgetések közben a maradék sütemények,
forralt bor és tea is gazdára talált
2024. 02. 01. - Újra teljes gőzzel a fedélzeten - Celldömölki hajónapló 7. fejezet
A tegnapi kitérő után ma ismét teljes mellbedobással a misszióé volt a főszerep. A forralt boros és teás
edények alatt már reggel 7-kor égett a tűz, a piactéren pedig a megszokott árusokon kívül eddig
ismeretlen arcok tűntek fel. Nemsokkal később már állt a sátor az örömfal, és a hálasarok, az ÉlesztŐs
csapat pedig a helyi fiatalokkal karöltve lelkesen nekilátott a piac körüli életbe való bekapcsolódásba.
Az emberek megszólítása során egyaránt örömteli volt látni azokat, akiket csak egy tea vagy sütemény
elfogyasztásának idejére tudtunk megszólítani és azokat, akik a beszélgetés mellett örömmel
kapcsolódtak be a stand mellett zajló dicsőítésbe, az imaszándékok írásába, vagy akár a hálafalunk
kidekorálásába. Ezekhez nagy segítségül szolgáltak továbbá azok a fiatalok, akik a közeli iskolából
érdeklődéssel vonultak ki tanáraikkal a napi hittanórák keretein belül. A diákokkal egybeolvadva
mégjobban megtudtuk élni a közösségben való dicsőítés örömét, és jó volt azt látni, hogy a fiataloknak
sokszor tényleg csak egy jó példára, vagy egy kis bátorításra van szüksége ahhoz, hogy a felszínre
hozzák a bennük szunnyadó Krisztusi elhívást. A Piaci térmisszió és örömzene lezárásaként zenélve
bevonultunk az iskolába is, ahol a kisebb tömeg egy szünet erejéig együtt énekelt és imádkozott az ott
tanuló diákokkal és tanáraikkal az aulában.
A délelőtti élményeken felbuzdulva csapatunk két részre oszlott. Egy 6 fős különítmény
Kemenesmagasiba látogatott, ahol a helyi katolikus diákokkal közösen a hittané és a sporté volt a
főszerep. A közel 3 órás program alatt végig felszabadult hangulat és családias légkör uralkodott, így
a játékok zárásaként egy nagy pizzázással egybekötött ismerkedős kört tartottunk, majd végül
összegyűjtöttük a közösen együtt töltött rövid idő örömeit. Őszintén reméljük, hogy a résztvevők a
játék öröme mellett lelkileg is tudtak gyarapodni az együtt töltött idő alatt. Ezzel párhuzamosan egy
másik program is zajlott, ahol a helyszín és a korosztály ugyan változott, de a hangulatra itt sem lehetett
panasz. Az idősek teadélutánján a csapatunk másik fele elegánsan kiöltözve fogadta a régebb óta fiatal
társaságot a Bencés Kolostor dísztermébe, ahol a délután folyamán a dicsőítésé, és a kiscsoportos
beszélgetéseké volt a főszerep. Az esemény célja elsősorban a hálánk kifejezése volt azért a rengeteg
áldozatért amit ez a korosztály tett az utánuk következő generációkért, de a délután végére azt
tapasztaltuk, hogy a hálánk okainak száma csak növekszik, és talán az esemény alatti mély
megosztások általi növekedésből önmagában készíthettünk volna magunknak saját hálafalat. Isten
áldja meg Önöket gazdagon és adjon boldogságban, szeretetben és egészségben eltöltött nyugdíjas
éveket!
A délutáni programok lezárását követően Török Csaba Atya szentmisét mutatott be a városmiszió
keretein belül, amit dicsőítő szentségimádás követett. Az Álmos által megálmodott program során az
Oltáriszentség imádata közben felváltva hallhattunk evangéliumi igerészeket, rövidebb
gondolatébresztő impulzusokat, valamint dicsőítő dalokat is a helyi zenekar és a saját zenészeink
kíséretében. A szentségimádás végére nagyon meghitt hangulat alakult ki a templomban, amit mi sem
mutatott jobban, mint az a tény, hogy csak harmadik nekifutásra sikerült véglegesen lezárni az
imaestet. És bár a dicsőítés véget ért mára, a szívünket továbbra is óriási hála és köszönet tölti el az itt
megélt élményekért, és azért a gondviselő szeretetért, amely minden itt töltött nap alatt körülölel
bennünket.
Napunk zárásaként pedig az ötletelésé volt a főszerep, amellyel egy megtisztelő felkérésnek szeretnénk
eleget tenni, hiszen a holnapi délután folyamán az ÉlesztŐs csapat farsangi üzemmódba váltva fogja
megcsillogtatni kreativitását egy kiváló produkcióval a katolikus iskola alsós és felsős farsangi
ünnepségén.
2024. 02. 02. – Beolvadva a celldömölki hétköznapokba - III. rész
A pénteki nap délelőttje már-már rutinszerűen alakult a kolostor lakói számára. Reggeli ima, reggeli
(közben felsős reggeli ima a suliban), buzdítás, és már útnak is indultak a kopogtató párok a város
utcáira. Ezzel párhuzamosan néhányunk a helyi idősek klubjába is ellátogatott, ahol kiscsoportos
beszélgetéseket hallgatva épülhettünk a megosztott élettörténeteken keresztül.
Délután a farsangé volt a főszerep. A Mi vagyunk a grund című klasszikust átköltve próbáltunk
tanúságot tenni hitünkről az alsósok, illetve a felsősök farsangi délutánjain, amit jókedélyű tánc és
jelmezbemutató követett.
A szórakozás után Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét ültük meg a szentmisében, amelyben
külön öröm volt Isti atya szavait hallgatni, ugyanis tanúságot tett nekünk a tegnapi piaci misszió során
szerzett tapasztalatairól, majd ebből kiindulva elmélkedésre invitálta a híveket a héten ért
impulzusokkal kapcsolatban. Bízunk benne, hogy minden résztvevő számára volt olyan esemény, vagy
személy eddig a hét folyamán, amin vagy akin keresztül Isten személyesen hatni tudott.
Az esti mise után ima következett, ahol Taizei énekek csendültek fel, majd a nap közös zárásaként egy
rövid agapén oszthattuk meg egymással a megélt tapasztalatainkat. A beszélgetés során örömteli volt
látni azt a személyes kapcsolódást, amely már néhány nap után ilyen mélyen képes volt kialakulni az
ÉlesztŐs csapat, és a plébánia hívei között.
Lefekvés előtt még egy kellemes meglepetés érte kis csapatunkat, hiszen Ági néni jóvoltából egy
nagyon finom és bőséges vacsorát fogyaszthattunk el, majd a jóllakást követően a lelki táplálék sem
maradt el, hiszen a "házigazdánk" nagyon megható gondolatokkal búcsúzott el tőlünk. Útravalóul
mindannyiunk szívébe véste a gondolatot, hogy bizony érdemes abban a tudatban élnünk, hogy egyszer
majd oda kell állni a Teremtő Istenünk elé teljes valónkban. Az Irgalmas Isten szeretete segítsen
nekünk úgy élni, hogy ez a találkozás legyen életünk célja és legörömtelibb pillanata.
2024. 02. 03. - Az utolsó nagy hórukk napja!
A Jóisten ma minden bizonnyal különösen is a tenyerén hordozta az ÉlesztŐt, hiszen egy gyönyörű
napsütéses idővel ajándékozott meg minket. A szokásos reggeli rutinunk elvégzése után indultunk
Alsóságra, a Vulkán Park parkolójába, ahol gyülekeztünk Ság hegyi kirándulásunkra. Szép számban
összegyűltünk kicsik és nagyok, fiatalok és régebb óta fiatalok egyaránt. Két kutyussal is kiegészülve,
nagy lelkesedéssel vágtunk neki a Ság kopottas bérceinek, hogy a szombat délelőttöt közösen töltsük
el a természetben gyönyörködve. Meg-megállva haladtunk a csúcs felé, játszottunk és énekeltünk
közösen. Sok nevetés és beszélgetéssel kísérve értünk fel a Keresztúthoz, ahol egy rövid elmélkedés
és énekek segítségével töltekezhettünk. A Kálváriánál tartott rövid imádság után nagy teret kaptak a
kötetlen beszélgetések is, amik elősegítették, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást. A lelki
táplálék után a hegy tetején a bendőnket is megtöltöttük a finomabbnál finomabb "madárlátta" batyus
étkekkel. Ezután a kráter gyomrában mozgásos játékokkal kötöttük le a még megmaradt energiánkat!
Délután a csapat egyik fele a Csicsergők találkozóján vett részt Isti atya és egy csapat csöppség és
szüleik társaságában, ahol igeliturgiát ünnepeltünk, majd énekeltünk és játszottunk a kis lurkókkal.
Mindeközben a csapat másik fele Ostffyasszonyfán járt ismét, ahol családi délutánt tartottunk az
érdeklődőknek, sok-sok játékkal, csapatversennyel és zenéléssel, no meg egy záró imádsággal. Jó volt
megélni a közös játék és zene örömét és ahogy egyik résztvevőnk kiemelte a hálaadásban, jó volt kicsit
megismerkedni a faluközösség más tagjaival a vegyes csapatbeosztásnak köszönhetően. Köszönjük a
helyi erők vendégszeretetét és munkáját az előkészületekben!
Szombat délután 17 órától közel 40 Celldömölkről és a környékről és környékről érkezett fiatal töltötte
meg élettel a kolostor termeit. Akik az élesztős srácokkal együtt közös játékok, elmélkedések,
kiscsoportos beszélgetések segítségével tapasztalhatták meg a közösséghez tartozás nagyszerű erejét.
Az est ismerkedős játékokkal kezdődött, majd sorra követték egymást a kiscsoportos beszélgetések,
pizzázás, közös tánctanulás, szörp-pong bajnokság, csocsó, Maffia játék, Uno vagy éppen ping pong.
Az estét egy imával zártuk, melyben szó esett a közösség megtartó és növekedésre inspiráló erejéről,
valamint egy lehetséges szombat esti közi alapításáról. Imádkozzunk, hogy a Jóisten mögé álljon a
projektnek! Az estét közös imádsággal és énekekkell zártuk, ami végül egy éjszakába nyúló, teljesen
spontán jött dicsőítő Szentségimádássá vált. Nagyon mély lelki élményben volt részünk, hihetetlen
nagy hála van bennünk, hogy mekkora csodákat művel velünk a Jóisten! Köszönjük, hogy ennyien
nyitottak voltatok és eljöttek! Szívből kívánjuk és imádkozunk értetek, hogy ez az este egy közös út
kezdete legyen, amire építve és amiből töltekezve új színt és fiatalságot hozzatok a plébánia életébe!
2024. 02. 04. – A búcsúzás napja
A vasárnapi 10 órás szentmisével végéhez ért az idei ÉlesztŐ 2024 - Celldömölk
Hálásan köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában bekapcsolódott a missziós hét programjaiba
akár résztvevőként, akár segítőként!
Köszönjük minden cellinek és környékbelinek a nyitottságát és azt a hatalmas vendégszeretet, amivel
fogadtak bennünket! A Jóisten áldja meg őket gazdagon!
Egyaránt köszönjük a tartalmas, mély és a vidám hangulatú beszélgetéseket, illetve a programokon
vagy a kopogtatás által létrejött találkozásokat!
Zoltán atyát idézve: bár az élesztő elfogyott, de a kovász tovább növekszik! Innentől kezdve pedig már
csak rajtunk áll, hogy a héten kapott kegyelmeket és megtapasztalásokat, miként kamatoztatjuk
hétköznapjainkban! Az igazi ÉlesztŐ csak most kezdődik! Forduljunk oda szeretettel és bizalommal
embertársainkhoz és építsük együtt Isten országát!
