ÉlesztŐ7
Kozármisleny, 2022. január 28. – február 6.
Nagy izgalmakban telt a kezdés előtti pár nap, mindenki izgult, hogy mit is kéne majd csinálni pontosan, előkerült a kezdés előtti félsz. Január 28.-án, péntek este érkeztünk, legtöbbünknek aznap még órái voltak, teli volt a fejünk mindennel. Nagyon jó volt megérkezni és egyből megtapasztalni a közösségben levés megnyugtató érzését. A lelki megérkezésre szánt idő után küldetésünnepet ültünk. Nagyon szép emlékként él bennem, mikor mindenki megkapta missziós keresztjét, és mint valami fogadalmat, válaszoltuk az „ÉlesztŐ!” felszólításra: „Veled növekszünk!” Úgy éreztem, mintha a kerekasztal körül ülő lovagok lennénk, akik épp most teszik szent fogadalmukat (lehet nem is voltunk messze ettől...).
A szombat a felkészüléssel telt, Péter atya átadta nekünk tapasztalatait a korábbi misszióiról és sok hasznos tanáccsal látott el minket a kopogtatással kapcsolatban, ami hetünk központi tevékenysége volt. Este még egy szűk körű szentmisét is ünnepeltünk, a "helyi erőkkel", majd a mise után megbeszéltük velük a héttel kapcsolatos legfontosabb feladatokat. Jó volt látni, mennyire lelkesek és segítőkészek.
Vasárnap volt a bemutatkozásunk, mikor a városban és a plébániához tartozó környező falvakban tartott szentmisékre látogattunk el és beszéltünk a prédikáció alatt a missziós hétről, valamint saját hitünkről és Istenkapcsolatunkról. Ettől ugyan féltünk eleinte, de csodálatos volt megtapasztalni, hogy mennyit tudtunk adni vele az embereknek. Jó volt látni a sok mosolygó szemet és hálás tekintetet a maszkok felett.
A három felkészülős nap után, hétfőn kezdődött igazán a hét. Minden este volt egy esti imával egybekötött tematikus előadás különböző témában, mint Jézus hitre hív, Család, Hitben megöregedni, Egyedülállóként a világban vagy a Barátság. Az előadásokat a "helyi erők" szervezték le, mi az estiimákat csináltuk, valamint az előadásokat követő kiscsoportos beszélgetéseket vezettük. Ezen fix programokon kívüli fennmaradt időben mentünk kopogtatni, vagyis párosával jártunk a városban házról-házra és beszélgettünk az emberekkel hogylétükről, hitükről és Istenről. Azt hiszem ezek voltak mindannyiunk számára a legmeghatározóbb élmények a héten. Sokféle szituációval és emberrel találkoztunk, sokan utasítottak el, de mikor sikerült beszélnünk valakivel, az felbecsülhetetlen volt, azt gondolom. Nagy öröm volt látni, hogy mennyi embernek van hite, még ha nem is járnak templomba és nem vallásosak. A kopogtatásnál nem arra törekedtünk, hogy mi beszéljünk az emberekkel, hogy keresztény igazságokkal traktáljuk őket, hanem hogy egyszerűen odaforduljunk hozzájuk és meghallgassuk őket. Megdöbbentő volt, mennyire meg tudnak nyílni az emberek pár idegen előtt (ezek voltunk mi, ugyebár), sok esetben igazán mély, személyes, olykor fájó történeteket is hallhattunk. A délelőtti és délutáni műszak között rövid pihenőket tartottunk, ami alatt kicseréltük egymással gondolatainkat, tapasztalatainkat, ezzel is segítve a könnyebb élményfeldolgozást és a hatékonyabb munkát. Estéinket a templomban töltöttük, ahol estiimát vezényeltünk, majd az adott előadás meghallgatása után kiscsoportokba rendeztük a jelenlévőket és beszélgettünk velük az előadásról. Ezek az alkalmak nagyon bensőséges hangulatban teltek, sok szép személyes élményt, emléket, gondolatot hallhattunk a főleg helyi hívekből álló közösségtől. Annak ellenére, hogy sok éve együtt jártak templomba, nem igazán volt alkalmuk mélyebben megismerni egymást, így nagyon jó élményként számoltak be a beszélgetésekről az emberek. S bár általában rendkívül fáradtan érkeztünk az esti programra, nekünk is feltöltődést jelentett. A program végeztével visszamentünk a plébániára, ahol a szállásunk volt. Estéink sok-sok beszélgetéssel, felszabadító nevetéssel és játékkal voltak tele, amik között persze helyett kapott a napzáró estiima is. Napjaink efféle rendben teltek, bár közben akadtak ettől eltérő események is, mint a rendhagyó hittanórák tartása az iskolában, vagy a helyi nyugdíjas klub meglátogatása.
Csütörtökön pihenőnapot tartottunk, mely során meglátogattunk egy horvátországi Schönstatt-szentélyt, ahol szentmisét is ünnepeltünk. Az esti előadásra értünk vissza Kozármislenybe.
Pénteken tartottuk az utolsó "kopogtatós" napunkat, számomra talán ez hozott a legtöbb élményt, jó találkozást is. Délután egy kis zenélést is tartottunk egy helybéli téren, ahol a vidám éneklés mellett teát osztogattunk az embereknek és igyekeztünk kapcsolatba lépni velük. Az esti előadás a fiataloknak szólt, így egy ifjúsági estet tartottunk az előadás után, ahol a barátságról beszélgettünk a megjelent kamasz korosztállyal.
Szombaton délelőtt zarándoklatra indultunk Hosszúhetényből Püspökszentlászlóra, ahol megtekintettük a püspöki palotát. Délután apa-fia focibajnokságot tartottunk, ahol a várthoz képest sokan eljöttek, így három csapatot is össze tudtunk állítani a kis lurkókból és édesapáikból. Az esti, szokott előadás idején szombaton taizé-i zenés imádságot tartottunk egy nagy kórussal, aminek próbáiba bárki csatlakozhatott a hét folyamán. Az este pedig a mulatságé volt, a közeli egerági kultúrházban rendeztünk farsangi ünnepséget batyus vacsorával, sok játékkal és természetesen zenével és tánccal.
Vasárnap a búcsú napja volt. Délelőtt még részt vettünk a szentmisén, amin egy kis beszámolót adtunk, hogy mi hogy éltük meg a hetet és mi mindent kaptunk, majd mise végén búcsúzkodni kezdtünk. Nagyon érdekes volt, hogy mennyire közel kerültünk egy-egy emberhez egy hét lefolyása alatt, olyan volt, mintha régi, jó barátoktól búcsúzkodtunk volna. A mise után visszamentünk szállásunkra, ahol arattunk egyet magunk között is, valamint beszéltünk az ÉlesztŐ jövőjéről is, minek eredménye az lett, hogy egy szívvel jelentettük ki: minden évben szeretnénk folytatni a missziót, minden évben szeretnénk éleszteni. Ebédre meghívtuk házigazdáinkat, Tóth Gábort és Juditot, akiktől így külön is el tudtunk köszönni. Miután összepakoltunk és rendet teremtettünk magunk után, eljött számunkra is a búcsúzás pillanata. Igaz, nem könnyes szemeket lehetett látni, de valami olyan megrendítő szépség ragyogott be mindent, ami örökre felejthetetlenné tette számunkra ezt a 10 napot.
Köszönjük a segítségeteket és derűs napokat kívánunk mindnyájatoknak!
Monostori Bálint
Gyuk Bendegúz
Palásthy Gergely
Csermák Péter atya
